Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi
megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és
felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a
taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad,
ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt
mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett
kikergetnem.
Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves
szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli
felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a kamerát a
röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt,
aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt
viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha
9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb
nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a
szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése,
uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak
gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam
ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra,
a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban
sétálgatok. A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam
"Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint
ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb.
Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!
A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes
panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy
gondolta, nem ártana a sí táborba való felkészülést egy kis
gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő
"síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a
kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták
ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen
ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit
tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni,
bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel
járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a
helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva -
friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis id"o múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy
a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett
magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg
hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára,
mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a
lépcsőházban...
Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik
a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c.
színdarabjának
előadására.
A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el
is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy
órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek
oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi
baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a
negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni
a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv
ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált
fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát b....m az anyád, lerobbant a buszunk, te köcsög!!!
A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett
Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával: Egy Ansett
járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság
Boeing
767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan
megpróbálták más
járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen
utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a
sorban,
lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra
adják! A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló
embereket kell elintéznem. Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan,
hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja
után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész
területén.
- A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő.
Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a
14-es kapuhoz! A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a
dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi
bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira,
hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A
belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez
a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan
leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba
szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a
szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a
kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a
szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira,
maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy
ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött
róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a
garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk,
mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se
mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban -
fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva
megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a
rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban
volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom -
szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha
benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony
zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a
lélegzete. A
rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű
rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.
